|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
POESIS Ἀνύτης θ' Ἀνύτης θ' (ed. Oxoniensis D.L.Page) Mνᾶμα τόδε φθιμένου μενεδαίου εἳσατο Δᾶμις ἳππου, ἐπεὶ στέρνον τοῦδε δαφοινὸν Ἂρης τύψε, μέλαν δέ οἱ αἷμα ταλαυρίνου διὰ χρωτός ζεσσ', ἐπὶ ἀργαλέωι βῶλον ἒδευσε φόνωι. Damidis hic sonipes requiescit perdite, cui iam armipotens tinguit rubro pectore Mars dumque cruenter anhelabat, cute diffluit alta sanguen aspersum in cruda caede. Andreas Latine interpretatus est
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||