|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
POESIS Ἀνταγόρου epitaphius ad Cratetem Μνήματι τῷδε Κράτητα θεουδέα καὶ Πολέμωνα ἔννεπε κρύπτεσθαι, ξεῖνε, παρερχόμενος ἄνδρας ὁμοφροσύνῃ μεγαλήτορας, ὧν ἄπο μῦθος ἱερὸς ἤϊσσεν δαιμονίου στόματος, καὶ βίοτος καθαρὸς σοφίας ἐπὶ θεῖον ἐκόσμει αἰῶν' ἀστρέπτοις δόγμασι πειθόμενος. (Diog. Laert., IV, 21) Hice fatetur inesse Cratetem, ubi amicus eadem fortuna Polemon, quem uidisti lapis, aduena noster, qui abibis nam magnanimorum spiritu peruasus, aure a dis tactus. En sapientia pura effluit omne suasa aeuum doctrinis nullo uersutis. Andreas Latine interpretatus est scripsit Andreas Nouocomensis |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||